Fekete ház

gouache, papír, kinyithító ajtóval

hátoldalán szignózva

20,5x12 cm

Ebben a munkában az a legerősebb, hogy a hatalmas, sötét mező közepén egy apró, dobozszerű szerkezetre koncentrál minden. Olyan, mintha egy kis színpad, diavetítő, kukucskáló vagy házi készítésű gépezet lebegne a fekete térben. A jobb oldalról benyúló faelem még tárgyszerűbbé teszi az egészet: nem csak képnek hat, hanem valami furcsa, összeszerelt objektnek.

A doboz belseje külön izgalmas. Bal oldalt ott áll ez a sárgába öltözött apró figura, mellette a keskeny kék sáv, jobb oldalt pedig a kis világos négyzetek, mintha ablakok vagy kivilágított rekeszek lennének. Ettől a belső tér rögtön narratív lesz. Olyan, mintha valami mini jelenet zajlana bent, csak nem férünk hozzá teljesen. A néző kívül marad, és pont ez adja a kép feszültségét: látni lehet valamit, de sosem eleget.

A nagy sötét háttér nem üres felületként működik, hanem mint valami éjszakai, hangtalan közeg, amelyben ez a kis szerkezet még magányosabbnak és fontosabbnak tűnik. Emiatt a sárga alak szinte felvillan a feketeségben. Nem a figura részletei számítanak, hanem az, hogy ott van bent, bezárva vagy megőrizve, mint egy emlék, egy jelenés vagy egy titkos történet.

Az egész munka ettől lesz nagyon sajátos: egyszerre kép, tárgy és színpadmodell. Van benne játékosság, de közben valami melankolikus zártság is. Mintha valaki egy egész világot próbált volna beépíteni egy kis dobozba, aztán köré festette volna a csendet.