44. Pulpbrother: Sartre Record

Pulp. Nem Fiction, hanem Brother.

Hátoldalon szignózva
Akril, rétegelt fa
24x20 cm
Keretezve

© Mayoral

2023
Miami

(Nem is tudtam, hogy Sartre egy kiváló multi instrumentalista volt)

Ez a festmény ellenállhatatlan eleganciával keveri az intellektuális humort, a popkulturális iróniát és a retro vizualitást. A monokróm kompozíció első pillantásra hűvös és fegyelmezett, de valójában tele van finom szemtelenséggel: egy női alak lemezek között áll, miközben a festmény közepén felbukkanó verbális geg az egész jelenetet átbillenti a sima nosztalgiából valami sokkal izgalmasabba — egy bölcsészdiszkó és egy lakásgaléria szerelemgyerekébe.

A fekete-fehér-szürke tónusok kimondottan jót tesznek neki: ettől a kép egyszerre lesz időtlen, grafikus és nagyon tudatos. Olyan, mintha egy francia újhullámos film kimerevített kockája találkozna egy kifinomult underground képregénnyel. A lemezjátszó, a portré, a kézzel írt szöveg és a teátrálisan visszafogott beállítás együtt olyan atmoszférát hoznak létre, ami egyszerre okos, vicces és meglepően dekoratív.

A legjobb benne, hogy nem könyörög a figyelemért, mégis odavonzza a tekintetet. Ez a fajta munka nem harsány, hanem önbizalomból erős. A humora száraz, az esztétikája pontos, a jelenléte pedig az a fajta, amitől egy enteriőr hirtelen úgy néz ki, mintha valaki tényleg tudná, mit csinál.

Ez nem csak azoknak való, akik szeretik a művészetet.
Ez azoknak való, akik szeretnek ízlést demonstrálni anélkül, hogy izzadtságszagú lenne.

Magyarul:
olyan kép, amitől a lakásod azonnal okosabbnak és drágábbnak tűnik.

Vagy még egyszerűbben:
ha valaki ezt nem érti, valószínűleg nem is neki szól — és pont ezért akarják majd megvenni, valakik.