Város és Vadon: Mohos I-IX.

Reduktív lino nyomat.
Limitált széria.
2024

Ebben a munkában az a legszebb, hogy egyszerre tűnik botanikai tanulmánynak és testemléknek. Első pillantásra egy női törzs körvonala rajzolódik ki, de a belső felületet nem hús, nem árnyék, hanem sűrű, burjánzó zöld növényzet tölti ki. Ettől a kép nem egyszerűen ábrázol valamit, hanem összecsúsztat két dolgot, amit ritkán látunk ennyire finoman egymásba oldva: a testet és a tájat.

Nagyon jól működik benne, hogy a forma ennyire visszafogott. A világos papíron a zöld különböző árnyalatai szinte önálló életet kezdenek élni, miközben a körvonal csak épp annyira van jelen, hogy a néző észrevegye: itt valaki vagy valami lakik ebben a növényi tömegben. Nem harsány, nem szimbolikus túlkiabálás, inkább egy csendes felismerés arról, hogy a test is lehet terep, fedettség, növekedés, belső vadon.

A sötétzöld paszpartu külön sokat ad hozzá. Szépen összefogja az egész munkát, és még inkább kiemeli azt a nyugodt, hűvös, organikus hangulatot, ami a képből árad. Van benne valami herbáriumszerű fegyelem, de közben valami érzéki lágyság is. Mintha nem egy aktot látnánk, hanem annak növényi megfelelőjét: egy testet, amelyet benőtt az idő, a természet vagy az emlékezet.

Az ilyen munka attól marad meg, hogy nem akar túl sokat mondani, mégis nagyon sűrű. Egyszerre tiszta, intim és kissé titokzatos. Olyan kép, ami nem rád támad, hanem lassan körbenő.