Amikor világra jöttem

2020, Pécs

Vegyes technika papíron
a4 méret
Örök garancia.
Hátoldalon szignózva

Ebben a munkában az a legerősebb, hogy a személyes trauma hangját úgy csomagolja be rikító rózsaszínbe, mintha egy cukorkapapír alatt rejtene valami egészen sötét mondatot. A jelenet elsőre majdnem naivnak hat: nőalak, újszülött, egyszerű formák, kivágott szövegek. Aztán az ember elolvassa a két mondatot, és hirtelen az egész átfordul fekete humorba. Nem nagy drámát rendez, nem sírja túl magát, csak odatesz egy kegyetlenül száraz élettörténeti összefoglalót.
Pont ez a szárazság adja az erejét. Az, hogy a mondat nem kér sajnálatot, hanem inkább vállat von, sokkal ütősebbé teszi. A „lényegében azóta nem változott semmi” nem egyszerű poén, hanem olyan mondat, amiben benne van egy egész világkép: cinizmus, önirónia, túlélés, meg az a furcsa felismerés, hogy bizonyos sérülésekből az ember végül stílust csinál magának. Ettől a kép egyszerre vicces és szomorú, de egyik irányba sem billen túl.

A vizuális világ ehhez nagyon jól asszisztál. A harsány pink háttér szinte agresszívan vidám, miközben a figurák feketés-fehér egyszerűsége teljesen lehűti ezt a cukiságot. Olyan, mintha egy gyerekkönyv, egy terápiás jegyzet és egy rossz családi legenda egyetlen lapra került volna. A kompozícióban nincs semmi fölösleges: minden a mondatokra és a középen zajló gesztusra fut ki, ezért a néző nem tud elbújni a poén mögé.

Az ilyen munka attól marad meg, hogy nem akarja eldönteni helyetted, nevess-e vagy sírj. És nem is fogja.