Dés Márton: 24.Kép, Bárányfelhők

30x40 cm, vegyes technika, feszített vászon
2015

Ebben a festményben az a legszebb, hogy mennyire kevésből csinál nagy teret. Lent a sötétlila partsáv és a két apró vitorlás szinte csak jelzés, fölöttük viszont az ég hatalmas, krétás-fehér felhőcsíkjai és a meleg, rózsás-okker háttér teljesen átveszik a főszerepet. Ettől az egész kép nem annyira tájkép, mint inkább időjárás- és fényélmény.

Nagyon jó benne ez a színellentét is. A vízpart és a dombok hidegebb, sötétebb lilája szépen lesúlyozza a kompozíciót, miközben a felső kétharmad szinte világít a puha, elmosott barackos és sárgás tónusoktól. A fehér felhők nem finomkodnak, inkább szélesen végighúzott festéknyomok, és pont ettől lesz bennük valami szabad, szeles, eleven.

A két kis vitorlás különösen sokat számít. Olyan kicsik, hogy szinte elvesznek, mégis ők adják meg az egésznek az emberi léptéket. Ettől a kép nem oldódik fel teljesen absztrakt hangulatfestéssé, hanem megmarad valami nagyon konkrét, vízparti nyugalomban. Olyan érzés, mintha egy hosszú nap végén néznél ki a tóra vagy a tengerre, amikor már nem a részletek fontosak, csak a fény és a levegő.

Nekem attól működik igazán, hogy nem akar túl pontos lenni. Inkább azt festi meg, ahogy egy látvány megmarad az emberben: felhők, fénycsíkok, távoli part, pár lassú hajó. És ettől lesz benne valami nagyon nyugodt és elegáns.