Pisák Krisztina: Fehér ruhás ággal a kézben

gouache, papír

hátoldalán szignózva

8,5x5,5 cm

Ezen a képen a középpont egyértelműen ez a vörösesbarna, ágszerű forma, ami egyszerre olvasható faként, kézként és valami szétterülő belső jellé is. Nem egyszerű növényként áll ott, inkább olyan, mintha a kép idegrendszere lenne: belenő a zöld térbe, mégis ki is hasítja azt. Ettől a jelenet nem tájkép marad, hanem valami jelképesebb, belsőbb tér.

A bal alsó fehér alak különösen erős, mert nem uralja a képet, mégis ő ad neki emberi súlyt. Úgy tűnik, mintha éppen megérintené vagy tartaná ezt a vörös formát, és ettől a festmény rögtön kapcsolatképpé válik. Nem lehet biztosan tudni, hogy gondozás, kapaszkodás vagy valamiféle rituális gesztus történik, de a mozdulat halk intenzitása nagyon jól működik. Jobb oldalt a halványabb, áttetszőbb figura ehhez képest már inkább emlékszerű jelenlét, mint valódi test, mintha ugyanennek a kapcsolatnak egy másik rétege lenne ott.

A zöld háttér sokat tesz hozzá az egészhez. Nem nyugodt természetzöld, hanem sűrű, szinte fülledt közeg, amiben a formák nem teljesen válnak el egymástól. A sárgászöld fények és a sötétebb mélyzöld foltok miatt a kép egyszerre élő és nyugtalan. Ettől a vöröses ágfa még élesebben jelenik meg, a fehér alak pedig még sérülékenyebbnek tűnik.

A festmény ereje abból jön, hogy nagyon kevés konkrétumot ad, mégis erős viszonyokat teremt. Van benne érintés, távolság, növekedés, eltűnés. Olyan, mintha egy emberi kapcsolat, egy emlék és egy természeti motívum ugyanabban a képben próbálna testet ölteni.