Pisák Krisztina: Három nő fejfedőben fekete háttérnél

gouache, papír

hátoldalán szignózva

12x7,5 cm

Ebben a festményben rögtön az a legizgalmasabb, hogy nem lehet első pillantásra eldönteni, pontosan hány alakot látunk, és melyikük „valódi”. A bal oldali világosabb nőalak mintha odalépne valami bútorhoz vagy pulthoz, középen egy másik, sötétebb figura jelenik meg, mögötte ívszerű nyílással vagy tükörszerű mélységgel, jobb oldalt pedig egy harmadik, feketébe oldódó test fordul el a jelenettől. Ettől az egész nem egyszerű életkép, hanem egy kissé szétcsúszott, visszhangszerű jelenet.

A rózsaszínes hengeralakú formák sokat tesznek hozzá ehhez a bizonytalansághoz. Nem teljesen világos, hogy bútorok, oszlopok, textilek vagy csak festői tömbök, de nagyon szépen átfűzik a három figurát. Emiatt a kép nem figurák és háttér viszonyára épül, hanem inkább tömbök, árnyékok, áttűnések közti mozgásra. Mintha minden ugyanabban a félhomályos belső térben úszna, de semmi sem akarna végleg rögzülni.

A színvilág különösen finom. A barnás, szürkés, feketébe hajló mezők mellé odatett tompa rózsaszínek és tört fehérek egy régies, szinte poros belső világot hoznak létre. Olyan, mintha nem magát a jelenetet látnánk, hanem annak megkopott emlékét: nőalakokat, mozdulatokat, ruhafényeket, de mindezt már kissé elnyelte volna az idő. Ettől a képben van valami halk szomorúság, de nem nehézkes módon.

A legerősebb mégis az, ahogy a figurák nem találkoznak igazán, mégis összetartoznak. Van köztük közelség, mégsem lesz belőle tiszta kapcsolat. Ez a kis elcsúszás adja a festmény feszültségét. Nem történik rajta látványos dráma, mégis érezni, hogy ezek az alakok ugyanabban a térben hordoznak valami kimondatlan viszonyt. Ettől marad a kép sokáig nyitva a nézőben.