Hullócsillag vs űrszemét

2020, Pécs

Vegyes technika papíron
24x34 cm
Örök garancia.
Hátoldalon szignózva

Ebben a munkában az a különösen jó, hogy a kozmikus csalódást teljesen hétköznapi, szinte pletykálós hangra fordítja le. A felfelé néző nőalak, a fekete háttér, az egyetlen arany csillag és a kézzel kivágottnak ható szövegbuborékok együtt úgy működnek, mintha egy romantikus képregény és egy kicsit kiégett belső monológ találkozott volna. A mondat önmagában is remek: nem nagy tragédiát csinál a ki nem teljesülő vágyakból, hanem odaveti, hogy biztos csak űrszemetet nézünk hullócsillagnak. Ettől az egész egyszerre lesz vicces, keserű és nagyon ismerős.

A figura rajzi világa is sokat hozzátesz ehhez. A túl hosszú szempillák, a rózsaszín arc, a profilból hátrabillenő fej és a csillag felé forduló tekintet mind azt sugallják, hogy itt valaki még mindig hisz a nagy kívánságokban — csak közben már megtanult gyanakodni a kozmoszra. Ez a kettősség viszi a képet: naiv vágyakozás és fáradt realizmus egyszerre van benne. Nem cinikus, inkább sértetten álmodozó.

A fekete háttér és a kevés, erős szín különösen jól áll neki. Semmi nincs túlbonyolítva: egy csillag, egy arc, pár fehér szövegfolt, és már kész is a teljes hangulat. Ettől a kép nagyon tisztán olvasható, majdnem plakátszerű, mégis marad benne valami személyes, naplószerű intimitás. Olyan, mint egy nagyon jól eltalált egysoros, csak vizuális formában: gyorsan betalál, aztán kicsit tovább marad, mint várnád.

Az ilyen munka attól szerethető, hogy nem akar nagy bölcsességnek látszani, mégis pontosan elkap egy érzést. A vágyaink, a csalódásaink, a kissé túlromantizált reményeink mind benne vannak, csak nem drámai, hanem könnyedén ironikus formában. Ettől lesz egyszerre dekoratív és okos: jó ránézni, közben pedig finoman odaszúr annak a részünknek, amelyik még mindig néha kíván valamit az égre nézve.