Jácint kínai porcelánban

gouache, papír

hátoldalán szignózva

16x10,5 cm

Ezen a képen nagyon szépen működik a fekete mező és a kék virág közti feszültség. A virág szinte kirobban a sötét háttérből: nem finom, áttetsző szirmokkal jelenik meg, hanem vastag, sűrű, majdnem felhő- vagy lángszerű kék tömbként. Ettől nem egyszerű növény marad, hanem valami ünnepélyesebb, jelként ható forma.

A kompozíció is érdekes, mert két világra oszlik. Fent a szürke cserépben álló virág szinte klasszikus csendéletként jelenik meg, lent viszont ott az a kék-fehér, szabadabban festett sáv, ami már nem ugyanannak a térnek a része. Inkább úgy hat, mintha egy másik kép, egy emlékfoszlány vagy valami táji-városi motívum lenne beillesztve a virág alá. Ettől a festmény nem lezárt csendélet, hanem rétegzett kép lesz.

A zöld levelek nagyon jól tartják a felső részt. Nem túl részletezettek, de elég erősek ahhoz, hogy a virág ne lebegjen el. A szürke cserép pedig szándékosan visszafogott, szinte eltűnik a feketeség és a kék erősebb jelenléte között. Így minden a virág fejére koncentrálódik, ami valóban a kép fényforrásává válik.

Az alsó kék-fehér sáv külön izgalmas, mert oldja a felső rész ünnepélyességét. Ott több a gesztus, több a mozgás, több a festői szabadság. Emiatt a kép egyszerre marad szigorúan szerkesztett és játékosan nyitott. Nemcsak egy virágot látunk, hanem egy olyan kompozíciót, amely a növényi forma és egy másik, majdnem absztrakt képi világ között teremt kapcsolatot.