Pisák Krisztina: Két asszony, egy kislány, belső térben

gouache, papír

hátoldalán szignózva

13 x 7 cm

Ebben a képen az a legszebb, hogy minden kicsit félhomályban marad, és pont ettől válik ennyire érzelmessé. A három alak nem részletesen kidolgozott, mégis rögtön összeáll köztük egy viszony: balra a sötét ruhás nő szinte mozdulatlan jelenléte, jobbra a fehér ruhás alak, középen pedig a kis rózsaszínes gyerek, aki mintha a kettőjük közti teret töltené ki. Ettől az egész nem jelenetként, hanem emlékként működik.

Nagyon jó ez a barnás, tompa színvilág. A kép mintha poros levegőn vagy régi lakásfényen keresztül látszana, és a fehér ruhafelületek pont annyira világítanak ki belőle, hogy a figurák ne vesszenek el teljesen. Nincs benne semmi éles vagy demonstratív, inkább minden puhán egymásba oldódik: a fal, a bútorok, az árnyékok, a testek. Ettől kap valami nagyon halk, belső ritmust.

A gyerek figurája különösen fontos. Kicsi, majdnem elvész, mégis ő tartja össze a képet emberileg. Nem tudni, épp megérkezik-e valahova, kér valamit, vagy csak ott áll két felnőtt között, de pont ez a bizonytalanság teszi ennyire élővé. Nem nagy dráma van itt, hanem valami sokkal finomabb: családi közelség, távolság, figyelem, hallgatás.

Attól működik igazán, hogy nem akarja túljátszani a meghittséget. Meghagyja a csendet, a homályt, a kimondatlanságot. Olyan, mint egy régi családi pillanat, ami már nem teljesen olvasható, de a hangulata még mindig nagyon erősen megvan.