Pisák Krisztina: Két fehér ruhás fekete háttérrel

gouache, papír

hátoldalán szignózva

12,5x7,5 cm

Ebben a képen a legfontosabb döntés az, hogy a valódi jelenet szinte el van rejtve a festmény közepére. A hatalmas, sötétbarna-fekete mező közepén ül ez a kis négyzet, benne a halvány, fehér formákkal, és ettől az egész úgy hat, mintha nem egy képet néznénk, hanem egy őrzött belső magot. A külső sötétség nem háttér, inkább burok vagy csönd, ami körbezárja ezt a törékeny kis belső teret.

A középső rész nagyon finoman van megfogva. A két fehéres, ívszerű alakzat egyszerre emlékeztet ruhára, függönyre, kapura vagy két egymás mellé hajló figurára. Közöttük ez a kis világos növényi vagy lángszerű forma különösen szép, mert alig több jelzésnél, mégis ő lesz a kompozíció legérzékenyebb pontja. Mintha a kép egész sötét tömegében ez volna az egyetlen kis életjel.

A festmény ereje abból jön, hogy nagyon visszafogott, mégis szertartásos. A középső jelenet szinte ikonként ül a sötét mezőben, ezért a néző tekintete lelassul, és kénytelen nagyon közel menni ehhez a kis belső világhoz. Nem elmesél valamit, hanem inkább elzár és megőriz. Olyan, mint egy emlék, amit nem lehet teljesen kibontani, csak körülállni.