Pisák Krisztina: Lila falak, álló nő alak és egy portré a falon - TRIPTICHON

gouache, papír, triptichon

hátoldalán szignózva

13,5x20 cm

Ebben a képben a méretarányok játéka viszi el az egészet. A hatalmas, szinte mindent kitöltő szürkés fal előtt az apró figura és a kis bekeretezett portré majdnem elveszik, mégis pont emiatt válnak hangsúlyossá. A néző szeme először a nagy, mintás felületet érzékeli, aztán lassan találja meg ezt a kis, intim találkozást az ember és a kép között.

Nagyon szép, ahogy a fal nem puszta háttér, hanem önálló szereplő. A tapétaszerű, ismétlődő minta, a függőleges tagolás és fent az a vékony vöröses sáv együtt valami kissé régi, múzeumszerű, fegyelmezett teret hoznak létre. Ettől a kis középső festmény még törékenyebbnek tűnik, az előtte álló alak pedig még magányosabbnak.

A középen függő portré különösen érdekes, mert szinte ikonként világít ebben a tompa, szürkés világban. Nem nagy kép, mégis érzelmi súlypont lesz belőle. Az előtte álló figura nem csinál semmit látványosat, csak néz, de ez a nézés itt maga a történés. A kép így nem annyira arról szól, mi van a falon, hanem arról, milyen viszony jön létre valaki és egy kép között.

Az egészben van valami nagyon csendes és nagyon pontos. Nem drámai, inkább elidegenítően nyugodt. Olyan, mintha a festmény a szemlélés magányát festené meg: azt a pillanatot, amikor egy ember megáll egy kép előtt, és hirtelen a körülötte lévő tér is ugyanolyan fontossá válik, mint maga a mű.