Renyagyár: Művészként ha nem vagy kicsit hülye

"Művészként indokoltan lehetsz egy balfasz."

Renya a stúdióban.

2020, Pécs

Vegyes technika papíron
24x34 cm
Örök garancia.
Hátoldalon szignózva

Ebben a munkában az a legjobb, hogy egyszerre önarckép, szakmai panasz és nagyon jól adagolt önirónia. A középen ülő figura már önmagában erős: rózsaszínes arc, narancs zakó, arany fülbevalók, cigaretta, ital, körülötte képek, tárgyak, ecsetek, apró jelenetek. Olyan, mintha nem egyetlen portrét látnánk, hanem egy komplett művészi idegrendszert kipakolva az asztalra. A felirat pedig mindezt szépen helyrerántja: „Művészként, ha nem vagy kicsit hülye, senki nem vesz komolyan.” Ettől az egész rögtön több lesz, mint egy karakteres rajz — egy teljes attitűd lesz belőle.

A poén azért működik ennyire jól, mert nem kívülről nevet a művészszerepen, hanem belülről. Nem gúnyrajz, inkább egy fáradt, de elegáns beismerés arról, hogy az alkotó köré mindig kell egy kis különcség, egy kis túlzás, egy kis vállalt bogarasság, különben a világ nem tud mit kezdeni vele. A figurában pont ez a jó: nem bohóc, nem zseni-szobor, hanem valaki, aki pontosan tudja, milyen szerepeket kell egyszerre cipelni ahhoz, hogy látható maradjon.

Nagyon szépen dolgoznak a részletek is. A kis képek a háttérben, az asztalon heverő lapok, az ecsetek, a díszek, a harsány színek mind azt sugallják, hogy itt az alkotás nem emelkedett állapot, hanem sűrű, zajos, tárgyakkal és önmagyarázatokkal teli hétköznap. Ettől a kép tele lesz élettel. Nem steril műtermi romantika, hanem olyan közeg, ahol egyszerre van jelen a hiúság, a munka, a póz, a káosz és a tényleges tehetség.

Van benne valami nagyon szerethetően pimasz is. Nem kér elismerést, inkább megelőzi a félreértéseket, és maga mondja ki azt, amit mások csak sejtetnek. Ettől lesz a munka könnyű, szellemes és meglepően pontos. Olyan, mint egy vizuális vállrándítás: persze, hogy van benne egy kis őrület — nélküle valószínűleg unalmas lenne az egész.