SISÁK Beus: Árnyékok - Lino nyomat - 50x35 cm

Sisák Beus képgrafika szakon tanul jelenleg, és ez a linómetszet az egyik legújabb munkája.
A linónyomatokat sorozatgyártás előtt szerzői nyomatnak tekintik, és 7 darabot illek legfeljebb készíteni belőle.
5 darab szerzői nyomatra előjegyzést tudunk felvenni, amint elkészülnek, értesítjük a kedves vásárlókat!:)
A képek remekül passzolnak az Ikea Knöppang keretekbe :) Mert keretet azért lehet ott is venni! :)
A nyomatok sorszáma megrendelési sorrendben növekszik.
Az 1. példány már elkelt, így a 2.-tól indul a számozás.
Köszönjük!:)

Ez a grafika nagyon szépen bizonyítja, hogy a hétköznapi tárgyak néha akkor válnak igazán izgalmassá, amikor valaki hajlandó kiverni belőlük a hétköznapiságot. Kerékpárok sorakoznak egymás mellett, mégis az egésznek inkább van városi ritmusa, mint egyszerű leíró jellege. Nem bicikliket látni, hanem küllők, ívek, vázak és kormányok fekete-fehér zenéjét. A motívum teljesen ismerős, mégis úgy van szétszedve és újrarendezve, hogy a végén már majdnem absztrakt kompozícióként működik.

A legerősebb benne a formai fegyelem. A sötét, tömör kontúrok szinte kivágják a bicikliket a térből, a kerekek küllői pedig valósággal berregnek a felületen. Ettől az egész kép egyszerre lesz statikus és mozgásban lévő. Állnak a kerékpárok, de a ritmusuk gurul. Ez szakmailag nagyon jó megoldás: nem a történet viszi a munkát, hanem a vizuális szerkezet. A sűrű fekete formák és a világos háttér közti feszültség pont elég ahhoz, hogy a kompozíció ne csupán dekoratív legyen, hanem karaktere is legyen.

A metszetszerű megfogalmazás külön jól áll ennek a témának. A bicikli eleve ipari, funkcionális tárgy, itt viszont kap valami kézműves, nyers méltóságot. Mintha a városi közlekedés egyik legcivilizáltabb eszközét valaki visszafordította volna a grafika ősi, fekete-fehér nyelvére. Ettől a képben van egy kis nosztalgia is, de nem az a szentimentális fajta, hanem inkább az a csendes felismerés, hogy egy parkoló biciklisor is tud kompozíciós esemény lenni, ha jó szem néz rá.

Ami még különösen szerethető, hogy nem akar nagy drámát csinálni a témából. Nem mitologizálja túl a kerékpárt, nem csinál belőle életfilozófiát, nem suttogja oda, hogy „itt valójában az emberi szabadságról van szó”. Ehelyett egyszerűen megmutatja, mennyire jók ezek a formák együtt. És ez bőven elég. Olyan munka, amelyik elsőre letisztultnak tűnik, aztán szépen lassan elkezded élvezni benne a vonalak zsúfoltságát, a kerekek ritmusát, a fekete foltok súlyát. Csendes darab, de egyáltalán nem halk.