Szofink: Hé, nyugi!
A 2023 inktober challange képei idén is a galériában kötöttek ki a legnagyobb örömünkre! 🙂 A képek markerekkel készültek és mind le van lakkozva.
10x15 cm
Ebben a rajzban az a jó, hogy a teljes ökológiai szorongást átfordítja valami teljesen szétcsúszott, groteszk bohózatba. A téma önmagában elég súlyos — olvadó permafroszt, szuperbaktériumok, klímapánik — de itt nem didaktikus figyelmeztetés lesz belőle, hanem egy ideges, szürreális kis jelenet, ahol a lények maguk is úgy néznek ki, mintha már a saját létezésüktől is kivolnának.
A figurák nagyon jól vannak eltalálva. A bal oldali barna alak kimerült, cinikus nyugalmat hoz, a rózsaszín szörny meg tiszta bepörgött pánik. Kettejük között rögtön megszületik az a fura dinamika, amitől a poén működni kezd: az egyik próbálja lebeszélni a másikat a rettegésről, miközben mindenki pontosan érzi, hogy semmi sincs igazán rendben. Ettől a humor nem könnyed, inkább jóféle ideges humor.
A rajz vizuálisan is pont annyira egyszerű, amennyire kell. Vastag kontúrok, lapos színek, furcsa, csöpögő formák, szétesett tekintetek — ettől az egész úgy hat, mint egy posztapokaliptikus képeslap egy olyan világból, ahol már a szorongás is rajzfilmszereplő lett. A szöveg kézírásos esetlensége külön jól áll neki, mert nem plakátszlogennek hat, hanem valami kétségbeesett, bénázó megnyugtatási kísérletnek.
Nekem attól erős ez a munka, hogy nem próbál okosabban beszélni a félelemről, mint amilyen valójában. Inkább megmutatja, milyen abszurd, amikor a világ tényleg szétesőben van, de közben még mindig ugyanazzal a kissé ostoba, kissé hisztérikus emberi humorral próbáljuk túlélni.
