Vályi Gábor: Barna kutya

Az ár keret nélkül értendő.

Rajz
22 x 16,5 cm

Ebben a rajzban az a legjobb, hogy szinte alig van ott, mégis nagyon erősen jelen van. A barna papíron a vöröses vonalak csak épp felidézik az állat testét, de ez a kevés is elég ahhoz, hogy rögtön meglegyen a mozdulat: egy kutya vagy kutyaszerű lény hanyatt-féloldalt hever, kinyújtózva, teljes bizalommal átadva magát a saját testének. Ettől az egésznek van valami intim könnyedsége, mintha nem megrajzolni akarta volna valaki, hanem gyorsan megőrizni egy nagyon szerethető pillanatát.

A hordozó különösen sokat ad hozzá. Ez a nyers, barnás papír nem háttérként működik, hanem része a hangulatnak: száraz, földközeli, egyszerű, ettől a rajz még közvetlenebb lesz. A vonalak sem akarnak túlbiztosak lenni, inkább keresnek, tapogatnak, néhol elhalványulnak, máshol megerősödnek. Pont ettől él a kép. Nem készre csinált állattanulmány, hanem eleven gesztus, benne a figyelemmel és a szeretettel, amivel a rajzoló nézte ezt a kis kifordult, kényelmes testet.

Van benne valami nagyon szép nyugalom is. Nem nagy téma, nem akar szimbolikus lenni, egyszerűen csak elkap egy állapotot: a teljes ellazulást, azt a fajta ösztönös otthonosságot, amit egy állat tud a legjobban. Ettől a rajz nem látványos, hanem közel enged. Olyan, mint egy halk jegyzet valakiről, akit jó volt nézni.