Vályi Gábor - Fáradt férfi portré

Vályi Gábor: Belső érintetlenség c. kiállításáról. Részletek hamarosan!

Az ár keret nélkül értendő.

Itt nagyon jól működik az ellentét a rajz egyszerűsége és az arany, díszes keret ünnepélyessége között. Maga a portré gyorsnak, majdnem odakapottnak hat: néhány fekete vonal, pár szürkés tónus az arcon, és máris összeáll egy fáradt, kissé befelé forduló férfialak. A tekintet lefelé vagy oldalra csúszik, a száj vonala zárt, ettől az egész figurában van valami csendes lemondás vagy elhasználtság.

Az arc a legerősebb része a munkának. Ott sűrűsödik össze a megfigyelés: a szem körüli árnyékok, az enyhén beesett arcél, a homlok és az orr körüli jelzések mind nagyon takarékosan, mégis pontosan vannak felrakva. A test ezzel szemben szinte csak vázlat marad, ami jó döntés, mert nem viszi el a figyelmet a fejről. Így a rajz nem egy teljes alakos tanulmányként, hanem karakterlenyomatként működik.

A kiállítási helyzet is hozzáad a hatáshoz. Körülötte több fekete keretes rajz látszik, középen viszont ez a díszesebb, arany keret rögtön kiemeli a portrét a fal egészéből. Ettől kap egy kis rangot, sőt enyhe iróniát is: a nyers, gyors, esendő emberábrázolás egy majdnem klasszikus, reprezentatív keretbe kerül. Ez a feszültség kifejezetten jót tesz neki.

Összességében nem a szépségre épít, hanem a jelenlétre. Egy gyorsan elkapott fej, amiben több élet van, mint amennyit a rajz eszközei elsőre ígérnek.