Vályi Gábor: Strandolók

Az ár keret nélkül értendő.

Akvarell
24 x 18 cm

Ebben az akvarellben az működik nagyon jól, hogy nem egyetlen jelenetre zoomol rá, hanem a víz egész nyári nyüzsgését fogja meg. Tele van apró fürdőzőkkel, lebegő testekkel, kis színes foltokkal, mégsem lesz zsúfolt. Inkább olyan, mint amikor az ember ránéz egy strandra távolabbról, és nem külön embereket lát elsőre, hanem egy közös, hullámzó ritmust.

A figurák alig vannak kidolgozva, mégis mindegyik él. Valaki csak derékig van a vízben, valaki úszik, valaki beszélget, valaki lebeg, és ettől a képnek lesz egy nagyon természetes, használatban lévő tere. Nem idealizált vízpart, hanem tényleg az a fajta nyári közeg, ahol mindenki kicsit szétoldódik a fényben meg a vízben.

A színek is pont jók hozzá: ez a szürkészöld, enyhén opálos víz sokkal hitelesebb és érdekesebb, mint egy túl szép képeslapkék. Fent a sötétebb felhőfolt külön feszültséget ad neki, de nem drámát, inkább csak azt az érzést, hogy a nyár nem steril, hanem változó, szeles, élő. A távoli partsáv pedig szépen összefogja a jelenetet, hogy ne essen szét a sok kis alak.

Az egész attól jó, hogy nem nagy pillanatot keres, hanem sok apró jelenlétből rak össze hangulatot. Egy közös vízélmény, ahol nincs főszereplő, mégis mindenki benne van.