Dés Márton: 48. Kép: Kikötés

30x40 cm, vegyes technika, feszített vászon
2015

Ez a kép attól működik, hogy a jelenet majdnem esetlenül egyszerű, mégis van benne valami nagyon erős, emlékezetes gesztus. A csónak orrán álló figura a magasba emelt karral és a fehér, hurkolódó vonallal rögtön magára húzza az egész kompozíciót. Mintha nem is halászna, hanem valami jelet rajzolna az égbe. Ettől a jelenet kilép a sima vízparti életképből, és kap egy kicsit mitikus, kicsit álomszerű hangulatot.

A színek is sokat tesznek ezért. A mély kék csónak és ruha nagyon szépen tartják a figurát, miközben a háttér rózsás-szürkés, elkenődő egén minden puhábban, bizonytalanabbul marad. Ettől a kép egyszerre konkrét és lebegő. Van rajta víz, hajó, ember, de mégis inkább egy hangulat marad meg belőle: esti szél, egy gyors mozdulat, valami magányos munka a vízen.

Jó benne az is, hogy nem akar tökéletes lenni. A festés nyers, gyors, néhol majdnem odavetett, de pont ettől él. A fehér vonal, amit a figura tart vagy húz, nem precíz részlet, hanem energia. Olyan, mintha a kép legfontosabb dolga nem az lenne, hogy mi történik pontosan, hanem hogy milyen érzés nézni ezt az embert a nyílt víz és az ég határán.

Nekem attól marad meg, hogy van benne valami egyszerre hétköznapi és hősi. Egy kis csónak, egy egyedül dolgozó alak, semmi nagy dráma — mégis úgy áll ott, mintha az egész képet ő tartaná egyensúlyban.