Pisák Krisztina: Két asszony, egy lány és egy mimóza

gouache, papír, triptichon

hátoldalán szignózva

11x19 cm

Ebben a festményben a háromosztatú szerkezet viszi a legerősebben a képet. A figurák nem egyetlen összefüggő térben állnak, hanem mintha három egymás mellé csúszott emlékrészben jelennének meg. Ettől a jelenet rögtön kicsit színpadszerű és kicsit álomszerű lesz: balra a halvány rózsaszín alak, középen a kék szoknyás háttal álló figura és a fekete ruhás, fehér fejfedős nő a kis sárga virággal, jobbra pedig egy majdnem feloldódó, bizonytalan jelenlét.

A középső rész különösen szép. A fekete ruhás alak kezében tartott apró sárga virág olyan hangsúlyos, hogy szinte az egész kép érzelmi súlypontjává válik. Nem nagy gesztus, épp ezért hat. A komorabb, tompa zöldes-szürkés világban ez az egy kis meleg szín valami törékeny figyelmet, felajánlást vagy emléket hoz be. Ettől a kép nemcsak melankolikus, hanem finoman gyengéd is.

A figurák alakja nagyon leegyszerűsített, mégis mindegyiknek saját jelenléte van. A bal oldali rózsaszín test inkább lebeg, mint áll, a középső háttal lévő figura földeltebb, nehezebb, a jobb oldali fekete alak pedig szinte ikonként sűrűsödik össze. Ez a hármas ritmus adja a kép különös egyensúlyát. Nem valódi beszélgetést látunk, hanem valami csendes együttállást, ahol mindenki külön kis világban van, mégis ugyanahhoz a hangulathoz tartozik.

A zöldes háttér és a függőleges elválasztások nagyon jól tartják ezt az egészet. Mintha kert, belső udvar vagy félhomályos átjáró lenne mögöttük, de semmi sem válik teljesen konkréttá. Ettől a festmény nem elmesél, hanem sejtet. Inkább egy halk, nőalakokkal benépesített belső táj, ahol a viszonyokat nem a mozdulatok, hanem a színek, a távolságok és ez az egyetlen kis sárga virág mondja el.