Legát Tibor: Elfogyott minden, csak az asztal táncolt

És akkor arra a dologra terelődött a szó. És utána természetesen beállt a zavart csend. De mindketten ugyanúgy gondolták. De nem úgy cselekedtek. Más lapra tartozik, hogy errefelé így megy ez. Nekik annyival könnyebb dolguk volt, hogy szárnyakon járnak. Jó néha ezzel is számolni. Rosszat senki nem mondhatott volna. Ezen összenevettek. Vagyis azon, hogy jót sem. Valahol itt tartottak a beszélgetésben, mikor rájuk borult a hatalmas csend. Mondani sem kell, ezen ugyancsak összenevettek. Másodikra nem csengett annyira tisztán, mint elsőre. Jó lesz így is – gondolták, de valójában elszomorodtak. Itt az ideje megváltozni – szólaltak meg szinte egyszerre, majd nekiláttak verset írni. Vakon.

Akril, vászon
20 x 30 cm