Marko RODICS: ATH 1/1, IMM 1982

Ebben a munkában az a legerősebb, hogy a portré elé most nem tárgy, nem jelkép, hanem szöveg kerül. Egy újságcikk vagy kritikakivágás takarja részben a könyvborítót, ráadásul ugyanazzal a címmel: „Arcképvázlat történelmi háttérrel.” Ettől az egész hirtelen önmagába fordul. Mintha a portré már nem is a saját arcát viselné, hanem a róla szóló beszédet. Nem nézzük, hanem olvassuk — és pont ez benne a legélesebb gesztus.

A legjobb benne ez a rétegződés. Alul ott a hivatalos, fekete-fehér arc és a könyv tárgyszerű komolysága, fölötte pedig a magyarázó, értelmező újságszöveg. Ettől a munka nagyon pontosan szól arról, hogyan temeti maga alá a történelmi alakot a róla gyártott kommentár. Nem az ember marad elöl, hanem a kritika, a kontextus, a köré épített értelmező nyelv. Mintha a múlt végül nem arcokban, hanem hasábokban őrződne meg.

Külön jó, hogy ez mennyire visszafogott. A nyers fakeret, a téglafal, a kivágás egyszerűsége miatt az egész nem nagy színház, inkább száraz, hideg és nagyon intelligens beavatkozás. Olyan, mintha valaki csak annyit mondana: tessék, itt már nem a portré számít, hanem az, hogy mit írtak róla. És ettől hirtelen az egész sokkal keserűbb lesz.

Az ilyen munka attól marad meg, hogy szinte semmit nem tesz hozzá, mégis mindent eltol. Egy cikk a kép előtt, és máris kész egy pontos állítás arról, hogyan takarja el az értelmezés magát a történelmi arcot.