Marko RODICS: Ellenállás Szemű Kádár 3/1, IMM 1983

Ebben a munkában az a legélesebb húzás, hogy a portré szemébe szó szerint ellenállást szerel. Már maga a gesztus is gyönyörűen kétértelmű: az elektronikai alkatrész teljesen tárgyszerű, szinte mérnöki pontosságú beavatkozás, közben a szó politikai és történelmi jelentése azonnal ráég az egész képre. Ettől a fekete-fehér, hivatalos arc hirtelen nem egyszerűen át van alakítva, hanem feszültség alá kerül.

A kis kék alkatrész azért működik ennyire jól, mert nem látványos, mégis brutálisan pontos. Nem takarja el teljesen a tekintetet, inkább áthidalja, összeköti, rövidre zárja. Mintha a nézés helyén most már nem emberi jelenlét, hanem áramkör volna. A két csavarfej-szerű rögzítési pont még inkább erősíti ezt: a portré arca nem élő arc többé, hanem szerelési felület, egy történelmi készülék előlapja.

Közben az egészben van valami száraz, hideg humor is. A hatalom portréja itt nem heroizálva vagy meggyalázva jelenik meg, hanem finoman technikai problémává alakítva. Olyan, mintha valaki nem kommentárt írt volna hozzá, csak azt mondta volna: ide egy ellenállás kell. És ettől hirtelen minden megváltozik. A múlt nem emlékké, hanem kapcsolási rajzzá válik, ahol a tekintet már nem lát, csak vezet, fogad, tompít, akadályoz.

A nyers fakeret és a fekete-fehér könyvborító komolysága mellett ez az apró kék elem szinte nevetségesen kicsinek tűnik — de pont ettől üt nagyot. Nem nagy gesztus, hanem egy tökéletesen elhelyezett zavar a rendszerben. Olyan munka, ami elsőre tárgyiasnak látszik, aztán szépen lassan kiderül róla, hogy egy egész korszak idegrendszerét sikerült belegyömöszölni egyetlen kis alkatrészbe.