Marko RODICS: Sportszelet Szemű Kádár 3/1, IMM 1986

Ebben a munkában az a legjobb, hogy a történelem arcára nem ideológiai jelképet, hanem egy teljesen hétköznapi, nosztalgikus fogyasztási tárgyat tesz. A Sport szelet itt nem egyszerű geg, hanem nagyon pontos csereeszköz: a tekintet helyére kerül, mintha azt mondaná, hogy egy korszak emlékezetét néha nem is nagy eszmék, hanem ízek, csomagolások, bolti reflexek és gyerekkori beidegződések fedik el. Ettől a portré egyszerre lesz abszurd, vicces és kellemetlenül találó.

A zöld csokoládépapír különösen jól működik ezen a szigorú fekete-fehér arcon. A könyvborító komoly, archív hangulata, a durva fakeret és a nyers téglafal mind valami történelmi súlyt ígérnek, aztán középen ott virít ez a kicsit olcsó, kicsit szerethető, nagyon ismerős édesség. Ettől az egész nem egyszerűen kifigurázza a portrét, hanem átfordítja a múltat egy furcsa, fogyasztói emlékezetbe. Mintha a nosztalgia maga lenne a szemkötő.

Nagyon jó benne, hogy nem erőlködik. Nem akar nagy politikai kiáltvány lenni, inkább csak odatesz egy tárgyat a legérzékenyebb helyre, és hagyja, hogy a nézőben álljon össze a rövidzárlat. A Sport szelet egyszerre jelenthet gyerekkort, államszocialista hétköznapot, retró szeretetet, giccset, túlélést, meg azt a tipikus magyar képességet is, hogy a történelmet néha édességpapírba csomagoljuk, mert úgy könnyebb elviselni.

Ettől lesz a munka igazán erős: nem rombolja le a portrét, csak nevetségesen pontosan újrahangolja. Kicsi, száraz, játékos, közben mégis tele van történelmi utóízzel. Olyan, mint egy rosszízűen jó poén, amin az ember először felnevet, aztán kicsit el is hallgat.