Pisák Krisztina: Ultramarin virág

gouache, papír

hátoldalán szignózva

13,5x10,5 cm

Ebben a képen nagyon jól működik a függőleges felépítés. Fent a kék virág a szürke cserépben, lent pedig a kék-fehér, majdnem csempeszerű vagy kis képrészletre emlékeztető sáv jelenik meg, mindez vastag fekete mezőbe foglalva. Ettől az egész egyszerre hat oltárszerűen, tárgyszerűen és kicsit ikonként.

A kék virág a kép igazi fókusza. A fekete háttér miatt szinte világít, a zöld levelek pedig szépen megtámasztják, hogy ne csak lebegő folt legyen, hanem valódi növényi jelenlét. Nem finom botanika, inkább erős, direkt jel: virág mint fényforrás, mint csendes főszereplő.

Nagyon jó az alsó kék-fehér rész is, mert nem egyszerű talapzatként működik. Úgy néz ki, mintha egy másik kép, egy emlékdarab vagy valami városi-táji motívum lenne beépítve a kompozícióba. Ettől a virág fölé emelkedik valami másnak: nemcsak csendélet marad, hanem párbeszédbe kerül egy másik vizuális világgal. A lent kavargó kék gesztusok oldottabbak, szabadabbak, míg fent a virág sokkal zártabb és koncentráltabb.

Az egész képben van valami nagyon szép ellentét a dekorativitás és a komolyság között. A virág akár kedves, egyszerű motívum is lehetne, de itt a fekete környezet és a szinte szertartásos elrendezés miatt súlya lesz. Olyan, mintha egy hétköznapi növényt emelne át valami halk, ünnepi térbe.