Pisák Krisztina: Fekete ruha, zöldes felső, sárga virág

gouache, papír

hátoldalán szignózva

12x7,5 cm

Ezen a képen egy félalakos női figura sejlik fel egy sötét, majdnem fekete mező közepén. A testet és a teret kisebb, egymás mellé illesztett festett táblák vagy felületek törik meg, mintha a jelenet darabokból lenne újra összerakva. A bal felső részen egy élénk sárga növényi forma világít, ez az egyetlen igazán harsány elem a tompa szürkék, feketék és tört fehérek között.

A kép ereje szerintem ebben a szétszedett szerkezetben van. A nőalak nem folytonosan jelenik meg, hanem részletekben: váll, kar, törzs, ruha. Ettől nem portrét látunk, hanem valami törékeny összeállást, mintha az alak emlékből, hiányból vagy belső figyelemből állna össze. A sötét külső keret még jobban befelé nyomja a nézőt ebbe a zárt, intim térbe.

Nagyon szép az is, ahogy a sárga növény működik. Nem díszítőelemnek hat, inkább valami kis belső fényforrásnak vagy életjelnek. A nőalak lehajtott, befelé forduló tartása mellett ez a sárga forma hirtelen nagyon hangsúlyossá válik: mintha a kép egész csöndjében ez lenne az egyetlen tiszta, élő impulzus. Ettől a festmény nem csak melankolikus, hanem finoman reményteli is.

A mozdulatlanság ellenére sok benne a feszültség. A figura mintha egyszerre lenne elrejtve és megmutatva, a test egyszerre simul bele a sötét háttérbe és válik ki belőle. Ez a bizonytalan jelenlét adja a kép igazi súlyát. Olyan munka, ami nem történetet mond el, hanem egy belső állapotot rak elénk nagyon fegyelmezett, halk eszközökkel.