Pisák Krisztina: Két nő szobában

gouache, papír

hátoldalán szignózva

12x7,5 cm

Ezen a képen az a legerősebb, hogy a két alak szinte csak felvillan a térben. Nem portrészerűen jelennek meg, hanem inkább mint két fehér, emberalakra emlékeztető jelenlét egy barnás-rózsás, szürkés belső világban. Ettől a festmény rögtön emlékszerű lesz: nem egy tisztán látott jelenetet ad, hanem valamit, ami már félig elmosódott, mégis érzelmileg megmaradt.

A bal oldali figura karcsúbb, függőlegesebb, majdnem gyermeki, a jobb oldali tömbszerűbb, súlyosabb, védelmezőbb hatású. Kettejük viszonya adja a kép magját. Nem néznek egymásra látványosan, nincs konkrét gesztus, mégis erősen érezni, hogy összetartoznak. Inkább közelség van itt, mint cselekmény.

A színvilág nagyon finoman dolgozik. A tört rózsaszínek, barnák, szürkék és krémfehérek olyan közeget hoznak létre, mintha a falak, bútorok és árnyékok is ugyanabból az anyagból lennének, mint az emlék. Semmi sem éles, minden puha és kissé poros. Ettől a képnek van valami halk, régi idejű melankóliája.

Ami igazán széppé teszi, az a bizonytalanság. Nem lehet pontosan tudni, kik ezek, hol vannak, mi történik köztük — de pont ez a nyitottság ad neki súlyt. Olyan, mint egy családi jelenet maradványa, ahol a történet már elhalványult, de a közelség érzése még mindig ott maradt a festékben.