Altnőder Emese 03 fotó - méret: 20X20

Ez a kép olyan, mintha a nyaralás, a szabadságvágy és egy enyhén szürreális belső béke egyszerre döntött volna úgy, hogy kiszáll a partra. A fürdőkád a víz közepén eleve zseniális vizuális ötlet, de amitől igazán működik, az a lazasága: a kilógó lábak, a napfényes fátyol, a távoli dombok és a kissé túl szép, majdnem valószerűtlen nyugalom együtt nem egyszerűen jelenetet alkotnak, hanem életérzést.

A kép legerősebb húzása, hogy teljes természetességgel kezeli az abszurditást. Egy kádban feküdni egy tó vagy öböl közepén nyilvánvalóan nem hétköznapi helyzet, mégis annyira puhán, fényben oldva és álomszerűen jelenik meg, hogy a néző nem kérdőjelezi meg — inkább azonnal oda akar kerülni. Ettől lesz egyszerre vicces, elegáns és nagyon szerethető.

A fakó, napégette tónusok, a víz csillanása, a fehér kád szinte lebegő formája és a háttér domborzata együtt olyan képi világot hoznak létre, ami egyszerre nosztalgikus és kortárs. Olyan, mintha egy régi nyári emlék, egy divatanyag és egy nagyon jó pillanatban elkapott performansz találkozna ugyanazon a felületen.

Ez nem az a kép, amit azért választanak, mert “jól mutat a falon”.

Ez az a kép, amit azért választanak, mert szabadságot, humort és vágyat tesz a térbe.
Az emberek ezt azért veszik meg, mert ránézve rögtön jobb kedvük lesz. Mert egyszerre pimasz és megnyugtató. Mert úgy néz ki, mintha valaki végre tényleg komolyan vette volna a pihenést. És mert attól a szoba, ahol megjelenik, azonnal könnyedebb, szexibb és filmszerűbb lesz.

Egyszerűbben: olyan kép, amitől a falad is szabadságra megy.