Altnőder Emese 04 fotó - méret: 20X20

A nyári Duna-part, egy jól-rosszul sikerült panorámafotó és egy kisebb testi megvilágosodás mintha egyszerre történt volna meg ezen a képen. A középen lebegő, széthúzott karú alak nem egyszerűen bemozdult: inkább úgy hat, mintha épp kilépne a saját testéből, vagy legalábbis két külön valóság nem tudna megegyezni abban, hol is van pontosan. Ettől lesz az egész egyszerre vicces, furcsa és meglepően költői.

A kavicsos part, a lapos víztükör, a távoli hegyvonulat és ez a széteső-összeálló emberalak együtt valami olyasmit tudnak, amit a túl tudatos képek ritkán: valódi szabadságérzetet. Van benne digitális hibaesztétika, de közben mégis nagyon emberi.

Nem tökéletes akar lenni, hanem emlékezetes — és ez sokkal jobb üzlet. Olyan pillanatnak látszik, amit nem lehetett volna megrendezni, csak elkapni.

Ráadásul az egészben van egy különös, majdnem mitologikus könnyedség is. A széttartott karok miatt az alak egyszerre tűnik sebezhetőnek és heroikusnak, mintha egy hétköznapi strandjelenetből hirtelen performansz lett volna. A test itt nem pózol, hanem szétesik a fényben, a mozdulatban, a technikai hibában — és ettől kap az egész egy nagyon mai, nagyon szabad aurát.

Nem szépfiús nyári fotó, hanem valami sokkal érdekesebb: egy pillanat, amikor a táj, a test és a képalkotás egyszerre csúszik félre, és pont ettől találja el magát.