Altnőder Emese 07 fotó - méret: 20X20

A kép igazi ereje abban van, hogy első pillantásra egy teljesen hétköznapi utcai jelenetnek tűnik, aztán egy másodperccel később kiderül, hogy valami nagyon nincs rendben — vagy inkább nagyon is rendben van, csak a valóság egy pillanatra megcsúszott. A kőfal tövében ülő fekete macska ugyanis kétfejűnek látszik, és ettől az egész jelenet hirtelen kilép a sima dokumentarista fotó világából. Nem egyszerűen egy állatot látunk a napfényben, hanem egy furcsa, szinte mitikus kis lényt, amely mintha egyszerre két irányba figyelne, két állapotban létezne, vagy csak túl gyors lenne ahhoz, hogy a kép egyetlen testté rendezze.

A nyers kőfelület, a napégette járda, az apró zöld növényfolt és a sötét bunda szinte festői anyagszerűséggel dolgoznak együtt. A macska teste majdnem beleolvad az árnyékba, a két fej viszont rögtön kibillenti a kompozíciót a megszokottból, és ad neki valami csendesen szürreális, kicsit baljós, mégis játékos karaktert. Ettől a kép nem aranyos akar lenni, hanem emlékezetes. Nem kedveskedik, hanem ott marad a fejben.

Van benne valami nagyon jó arányban kevert utcai melankólia és vizuális hibaesztétika. Olyan, mintha a város egyik legjelentéktelenebb sarkában egyszer csak megjelent volna egy apró legenda, és valaki pont elkapta volna, mielőtt eltűnik. A kétfejű macska motívuma nem harsány, nem horrorisztikus, inkább finoman zavarba ejtő — és ettől lesz igazán jó. Nézed, és nem tudod eldönteni, hogy technikai hiba, mozdulat, optikai csalódás vagy valami sokkal izgalmasabb történt.

Ez a kép nem sima állatfotó, hanem egy kis városi anomália. Csendes, nyers, különös, és pont attól erős, hogy nem magyarázza túl magát. Olyan darab, ami nemcsak hangulatot visz a térbe, hanem egy enyhe, nagyon szerethető nyugtalanságot is.